Utazni több mint élvezet. Kitágul előttünk a tér, az idő ilyenkor. Kisgyermekkoromban néhány képesújság meseszép fotója mutatta meg az akkor elérhetetlent. Nagy öröm számomra, hogy gyermekeim a valóságban megláthatták ezt a sok-sok csodát. Bebarangoltuk a környező országokat, élveztük a természet, és az ember alkotásainak remekeit.

Olaszországba húzott vissza a szívünk legtöbbször. Öt nyarunkat aranyozta be mindaz, amit itt láttunk. Kiemelném Velencét, mert ezt a várost egyetlen utazásunkból sem hagyhattuk ki. Volt úgy, hogy vaporettóval közelítettük meg a Szent-Márk teret, "Európa legszebb szalonját". Így egy egészen új arcát mutatta meg a város. Bármikor jártunk itt, mindig élményekkel gazdagodtunk. A székesegyház 99 méter magas harangtornyából elénk táruló város ámulatba ejtett bennünket. Mikor ide felmentünk, már ismertük a Dozse-Palotát kívül, belül, a börtönöket, és az ezeket összekötő Sóhajok Hídját. A Szent-Márk székesegyház csodás freskói és boltívei is ott voltak emlékeink kincstárában. Akkor is nagyra becsültem, de ma még jobban csodálom, hogy a még tizenéves gyermekeim milyen türelemmel és érdeklődéssel vártak a hosszú sorokban, hogy órákig bolyonghassunk az említett épületekben. Főképp a fiam figyelmességét, akinek mindig gondja volt a kamerázás miatt lemaradozó apjára is. Faltuk az információkat, gazdagítottuk ismereteinket a helyszínen is, de a kirándulások előtt is az útikönyvekből. Úgy szerveztük a programjainkat, hogy egy-egy kirándulás után pihenős, fürdőzős nap következzen. Ilyenkor elcsemegéztünk a látottakról a kameránk felvételei segítségével is. De olvasgattunk is, kislányom naplóba rögzítette a friss élményeket. A látottak felidézése, és a következő túrára való ráhangolódás mind az élmény részét képezték. Akárcsak most e csodák felidézése. Kezemben az útikönyv, és képzeletben újra a Canel Granden hajózunk, csodálva a palotákat, hidakat, gondolákat. Jó visszagondolni a Rialto-híd üzleteire, ahol a kislányom ballagási ajándékát vásároltuk. Nem túlzás úszó műemlékvárosnak nevezni Velencét. Kanyargós, elkápráztató utcáin sétálgattunk fáradhatatlanul. Remélem, hogy megtehetjük ezt még a jövőben.

Legelső külföldi utunkon egy másik műemlékvárost, Rómát vettük célba. Nagy vállalkozás volt ez, mert négyesben, a Toyotával jutottunk el ide. Az utazási irodában ajánlottak szállást a kinn élő magyar apácáknál, akik az ottani tájékozódásban is sokat segítettek. Azt is nekik köszönhetjük, hogy legtöbb nevezetességet helyi közlekedési eszközzel kerestünk fel. Még Róma tengerpartjára is kikalauzoltak bennünket. ide HÉV-vel mentünk, de sokat gyalogoltunk, buszoztunk a városban. Az ókori Rómáról tanultakat fiam idézgette mialatt a Forum Romanum területén bolyongtunk. Az ókori főtéren sok lakóház, templom maradványai között a Veszta szüzek temploma késztette hosszabb mesélésre. De jó visszagondolni élénk, érdeklődő csemetéinkre! A Panteon ablak nélküli, tetőn nyitott mivolta valamennyiőnket elkápráztatott. Ezt is Hadrianusz építette, akárcsak az Angyalvárat. Ez utóbbit a saját mauzóleumának tervezte, de volt erőd, börtön, és ma múzeum. Monumentális látvány a hozzá vezető híddal együtt. A méreteket tekintve a Colosseum volt az, ami túlszárnyalta. Nem csoda, hogy ez a kör alakú monstrum 10 évig épült és Róma jelképévé vált. Mi is vettünk egy róla készült márvány szobrocskát, megalapozva gyűjteményünket, mely minden utunkon gazdagodott. A római Colosseumot idéztük fel Pulában is. Hihetetlen, hogy az ember ilyen óriási alkotásra volt képes. Épp így elámultunk a Trevi-Kút láttán is. Ez a szökőkutak legnagyobbika. Nem emlékszem, hogy dobtunk-e érmét bele, de bízom benne, hogy gyermekeim visszatérnek ide is, a Vatikán városba is, mert ezt is nagy lelkesedéssel fogadták. A szó szoros értelmében felemelő érzés volt látni a Szent Péter-Székesegyház tornyából látni a teret, ahol korábban andalogtunk. Nem tántorított el bennünket a nagy meleg sem a SIxtusi kápolnához kanyargó hosszú sortól. Hihetetlen az emberi leleményesség. Néhány mozgóárus aranyáron kínálta a hűs vizet. De amit az épületben láttunk, mindent megért. Michelangelo mennyezeti festménye, az aranyozás, az összhatás egyszerűen fogva tartott bennünket. itt éreztük igazán, hogy mennyivel gazdagodtunk.

Be kell vallani, hogy elfáradtunk a néhány napos városnézéstől, pedig az ide vezető úton is tartottunk egy kis pihenőt. A Picolo Paradiso kempingjében. Ezt a vezetés biztonsága is megkívánta. nagy elismerés apukának az egész útért. Róma felderítése után újabb pihenő következett egy bibionei apartmanban. Gondtalan, felhőtlen hetet töltöttünk itt, a tengerparton. annyira megkedveltük a tengervizet, hogy a következő években is élveztük a jótékony hatását. Megmártóztunk az Adriában, de a Földközi- Tirén- Égei- és a Fekete-tengerben is. De még a Csendes óceán és az Atlanti óceán vizét is élvezhettük

Ezek az évek voltak eddigi életem leggazdagabb időszakai. Bízom benne, hogy gyermekeim is jó szívvel emlékeznek ezekre vissza..